1. rész
Az új lány
Kedden mikor mindenki a vizsgájára készült, betoppant egy lány az osztályba, Clay Jensen és mindenki megszerette őt.
Köszöntem neki:
- Én Calla Thor vagyok és vérfarkas. Úgy tudom, hogy te keverék vagy.
- Igen, ez így van Anyukám vámpír és az apukám vérfarkas. Fura, mi? Az előző iskolámban ki voltam közösítve mindenből. Szerencsére ide kellett költöznünk, mert az apukám itt kapott állást. Azért írattak be pont ide, mert sok jót hallottunk az iskoláról.
- Mindenki mutatkozzon be Clay-nek. - kiáltotta a belépő tanárnő, és mindenki egyből engedelmeskedett neki.
- Hello, az én nevem Shay és vérfarkas vagyok.
- Az enyém pedig Ren én is vérfarkas vagyok.
- Az enyém Derek, én vámpír vagyok és én vagyok az iskola futball kapitánya.
- Az klassz! Szegény Clay-nek valószínűleg zsongott a feje, és a nevek felét máris elfelejtette, úgyhogy nem csoda, hogy csak ennyit tudott kinyögni.
Én meg a testvére vagyok, Simom és vámpír vagyok. Én a kosárlabda csapatnak vagyok a kapitánya!
- Az is jó!
- Üljetek le és nyissátok ki a tankönyvet a 123. oldalon.
- Clay, ő Ms. Jonson. Ő a harctechnikák oktatója és nagyon szereti az osztály! - súgtam oda neki.
- Értem. Hova ülhetek le?
- Mellém leülhetsz, aztán majd később mindenkit bemutatok!
- Oké!
Óra után elmentünk ebédelni és közben igyekeztem mindenkit bemutatni Clay-nek.
- Vannak itt klikkek, mint például a Dögös vámpír csajok!
Ővelük nem jó kikezdeni és elvenni a pasijukat, mert ezt megbosszulják! Volt egy lány, Tifani barátjával járt, Rennel. Másnap eltűnt, és az óta senki sem látta én és a barátaim tudjuk, hogy Tifani megölte a lányt, aki a barátnőm volt!
- És még ránézni se szabad a pasijukra?
- Én azt nem tudom, de jobb velük jóban lenni!
Ekkor egy fiú lépett oda hozzánk.
- Szia Clay, én Derek vagyok, és azt szeretném megkérdezni eljössz-e velem moziba? Előtte megmutathatnám a várost is… Ha akarod…
Meglepett ez a közvetlen stílus, de a srác jóképűsége valószínűleg teljesen elvette az eszemet, mert ez csúszott ki a számon:
- Igen elmegyek veled, de el kell kéredzkednem a szüleimtől. Utána mehetünk? Úgy jó lesz?
- Igen! Ha megengedték, akkor hívj fel és érted megyek 5-kor.
- Várj, mi lenne, ha most felhívnám apukámat? Akkor egyből megtudnád, hogy mehetek-e!
- Oké!
Tárcsáztam a számot, apu pedig azonnal fölvette.
- Szia, apu! Suli után elmehetek az egyik iskolatársammal a városba? Mellesleg fiú és habár csak most láttam először, de tetszik nekem. Apu kuncogott a telefonba, és tudtam, hogy el fog engedni. Ilyen dolgokban soha nem volt szigorú.
- Igen, de ne gyere későn!!
- Kösz, apu, de este még elmegyünk moziba. Ugye nem baj?
- Nem hát! Legalább kimozdulsz, nem úgy, mint a költözés előtt, amikor mindig csak otthon ültél.
Az új lány
Kedden mikor mindenki a vizsgájára készült, betoppant egy lány az osztályba, Clay Jensen és mindenki megszerette őt.
Köszöntem neki:
- Én Calla Thor vagyok és vérfarkas. Úgy tudom, hogy te keverék vagy.
- Igen, ez így van Anyukám vámpír és az apukám vérfarkas. Fura, mi? Az előző iskolámban ki voltam közösítve mindenből. Szerencsére ide kellett költöznünk, mert az apukám itt kapott állást. Azért írattak be pont ide, mert sok jót hallottunk az iskoláról.
- Mindenki mutatkozzon be Clay-nek. - kiáltotta a belépő tanárnő, és mindenki egyből engedelmeskedett neki.
- Hello, az én nevem Shay és vérfarkas vagyok.
- Az enyém pedig Ren én is vérfarkas vagyok.
- Az enyém Derek, én vámpír vagyok és én vagyok az iskola futball kapitánya.
- Az klassz! Szegény Clay-nek valószínűleg zsongott a feje, és a nevek felét máris elfelejtette, úgyhogy nem csoda, hogy csak ennyit tudott kinyögni.
Én meg a testvére vagyok, Simom és vámpír vagyok. Én a kosárlabda csapatnak vagyok a kapitánya!
- Az is jó!
- Üljetek le és nyissátok ki a tankönyvet a 123. oldalon.
- Clay, ő Ms. Jonson. Ő a harctechnikák oktatója és nagyon szereti az osztály! - súgtam oda neki.
- Értem. Hova ülhetek le?
- Mellém leülhetsz, aztán majd később mindenkit bemutatok!
- Oké!
Óra után elmentünk ebédelni és közben igyekeztem mindenkit bemutatni Clay-nek.
- Vannak itt klikkek, mint például a Dögös vámpír csajok!
Ővelük nem jó kikezdeni és elvenni a pasijukat, mert ezt megbosszulják! Volt egy lány, Tifani barátjával járt, Rennel. Másnap eltűnt, és az óta senki sem látta én és a barátaim tudjuk, hogy Tifani megölte a lányt, aki a barátnőm volt!
- És még ránézni se szabad a pasijukra?
- Én azt nem tudom, de jobb velük jóban lenni!
Ekkor egy fiú lépett oda hozzánk.
- Szia Clay, én Derek vagyok, és azt szeretném megkérdezni eljössz-e velem moziba? Előtte megmutathatnám a várost is… Ha akarod…
Meglepett ez a közvetlen stílus, de a srác jóképűsége valószínűleg teljesen elvette az eszemet, mert ez csúszott ki a számon:
- Igen elmegyek veled, de el kell kéredzkednem a szüleimtől. Utána mehetünk? Úgy jó lesz?
- Igen! Ha megengedték, akkor hívj fel és érted megyek 5-kor.
- Várj, mi lenne, ha most felhívnám apukámat? Akkor egyből megtudnád, hogy mehetek-e!
- Oké!
Tárcsáztam a számot, apu pedig azonnal fölvette.
- Szia, apu! Suli után elmehetek az egyik iskolatársammal a városba? Mellesleg fiú és habár csak most láttam először, de tetszik nekem. Apu kuncogott a telefonba, és tudtam, hogy el fog engedni. Ilyen dolgokban soha nem volt szigorú.
- Igen, de ne gyere későn!!
- Kösz, apu, de este még elmegyünk moziba. Ugye nem baj?
- Nem hát! Legalább kimozdulsz, nem úgy, mint a költözés előtt, amikor mindig csak otthon ültél.
- Akkor10-kor otthon leszek! Szia, apa!
- Puszi kicsim! És vigyázz magadra!
- Elmehetek veled randira! - örömömben majdnem a srác nyakába ugrottam, pedig még csak a nevét tudtam. Alig ismertem magamra. De nem számított.
- Akkor suli után találkozunk a parkolóban!
- Igen, akkor majd találkozunk! Szia!
Ahogy Derek eltűnt a szemem elől felhívtam új barátnőmet.
- Szia Calla! Derekkel megyek randira suli után!
- Az klassz! Bár ma segíteni akartam a tanulásban, mert lemaradtál az anyaggal, de majd akkor hétvégén pótoljuk! Oké?
- Rendben!
Hát, elég könnyen vette… Hazarohantam a suliból, hogy átöltözzek a randi előtt. A fejem zsongott. Olyan hirtelen történt minden! Tulajdonképpen semmire nem emlékszem a suliból, még arra se, hogy milyen színű a fal, vagy hogy néz ki a tanár, de máris randira megyek. De ahogy anya mondta mindig, az életben néha fejest kell ugrani a dolgokba.
Derek egy percet sem késett.
- Szia, Derek!
- Szia, Clay! Indulhatunk?
- Naná!
- Akkor bemutatom a várost!
Majdnem egy órán át sétáltunk Derekkel, aztán beültünk a moziba. A film biztosan jó volt, de én semmire nem emlékeztem belőle, túlzottan a srác hatása alá kerültem. Aztán felajánlotta, hogy hazakísér. Szinte hihetetlen, de a haza utat is végig tudtuk beszélgetni. Hirtelen Derek felkapta a fejét és szimatolni kezdett. Én is riadtan körülnéztem. Egyszerre láttuk meg őket.
Fura idegenek tartottak felénk!
Fogalmam sincs, miért, de egyből pánikroham tört rám a közelükben.
- Ne! Derek segíts, mert elrabolnak! - sikítottam. Igazam lett. Az egyik idegen befogta a számat, a másik kettő pedig könnyedén lefogta kapálódzó végtagjaimat.
- Ne félj megmentelek várj és kiszabadítalak!! - hallottam Derek hangját, aztán elájultam.
Calla mobilja megcsörrent.
- Haló?
- Calla? Derek vagyok. Nagy baj van! Clay-t elrabolták a varázslók!
- Ne! Meg kell mentenünk, mielőtt még ellenünk fordítják és ő is a varázslókhoz akar tarozni!
Másnap az ellenségnél ébredtem fel.
- Puszi kicsim! És vigyázz magadra!
- Elmehetek veled randira! - örömömben majdnem a srác nyakába ugrottam, pedig még csak a nevét tudtam. Alig ismertem magamra. De nem számított.
- Akkor suli után találkozunk a parkolóban!
- Igen, akkor majd találkozunk! Szia!
Ahogy Derek eltűnt a szemem elől felhívtam új barátnőmet.
- Szia Calla! Derekkel megyek randira suli után!
- Az klassz! Bár ma segíteni akartam a tanulásban, mert lemaradtál az anyaggal, de majd akkor hétvégén pótoljuk! Oké?
- Rendben!
Hát, elég könnyen vette… Hazarohantam a suliból, hogy átöltözzek a randi előtt. A fejem zsongott. Olyan hirtelen történt minden! Tulajdonképpen semmire nem emlékszem a suliból, még arra se, hogy milyen színű a fal, vagy hogy néz ki a tanár, de máris randira megyek. De ahogy anya mondta mindig, az életben néha fejest kell ugrani a dolgokba.
Derek egy percet sem késett.
- Szia, Derek!
- Szia, Clay! Indulhatunk?
- Naná!
- Akkor bemutatom a várost!
Majdnem egy órán át sétáltunk Derekkel, aztán beültünk a moziba. A film biztosan jó volt, de én semmire nem emlékeztem belőle, túlzottan a srác hatása alá kerültem. Aztán felajánlotta, hogy hazakísér. Szinte hihetetlen, de a haza utat is végig tudtuk beszélgetni. Hirtelen Derek felkapta a fejét és szimatolni kezdett. Én is riadtan körülnéztem. Egyszerre láttuk meg őket.
Fura idegenek tartottak felénk!
Fogalmam sincs, miért, de egyből pánikroham tört rám a közelükben.
- Ne! Derek segíts, mert elrabolnak! - sikítottam. Igazam lett. Az egyik idegen befogta a számat, a másik kettő pedig könnyedén lefogta kapálódzó végtagjaimat.
- Ne félj megmentelek várj és kiszabadítalak!! - hallottam Derek hangját, aztán elájultam.
Calla mobilja megcsörrent.
- Haló?
- Calla? Derek vagyok. Nagy baj van! Clay-t elrabolták a varázslók!
- Ne! Meg kell mentenünk, mielőtt még ellenünk fordítják és ő is a varázslókhoz akar tarozni!
Másnap az ellenségnél ébredtem fel.
